Az album kórus
intróval nyit, mielőtt az „Emptiness
Machine” berobbanna. Nagyszerű nyitánya ez az
albumnak, amely azonnal valami ismerőssel nyugtatja meg a hallgatót és amely
mostanáig 200 millió streamet gyűtjött be a Spotify-on.
Rögtön utána egy „Bleed it Out” típusú intró vezet át a „Cut the Bridge”-be. A „Minutes to Midgnight” kedvelői elégedetten fognak bólogatni, amíg a dal el nem érkezik a bridge-hez, ahol Emily Armstrong tündököl a banda új énekeseként. E két nyitó dalban határozottan érezhető, hogy az énekesi teendők egyenletesen oszlanak meg Mike és Emily között, az előbbi egyértelműen élvezi, hogy újra az általa alapított banda volánja mögé ülhet, az utóbbi pedig alig várja, hogy megmutassa nekünk mire is képes ő. Már most úgy tűnik, hogy az album az első háromhoz hasonlóan rengeteg slágerrel lesz tele…
„Heavy is the Crown…” – az album elkezd bedurvulni. A „basszák meg a gyűlölködők” tipikus esete, amire a rajongók annyira vártak.
Ezt követi ötödikként az „Over Each Other”, mely esélyt kínál Emily számára, hogy a középpontba kerüljön és megmutassa, mit hozott a bandába. Az online térben a nézőpontok vegyesek ezzel a dallal kapcsolatban: „Ez nem Linkin Park”, „ez nem nekem szól”, „remek énekteljesítmény", „pontosan az, amire a bandának szüksége volt” – sokféle tábor van…, de itt (az album meghallgatáson) mindenki ujjong, együtt énekel és imádja minden percét.
A következő dal a „Casualty” – nos, szent szar… Nem számítottam rá, hogy ez ilyen keményen arcon vág… Szerintem ez az a dal, ami meg fogja változtatni a becsmérlők nézőpontját is. Azokét, akik szerint Emily nem léphet Chester helyébe. Személyes véleményem szerint nincs is rá szüksége. Ő nem a következő Chester Bennington, ő a következő Emily Armstrong és ez így van jól. Emily magáévá tesz minden egyes dalt, amit élőben előad és teljesen új hangulatot hoz a zenébe, miközben mégis meg tudja őrizni a Linkin Park lényegét.
Az „Overflow” egy grooveosabb, dance klubosabb hangulatú dal, noha nem a szokásos dance klubos lüktetést hozza, inkább hagyja, hogy lebegj, amennyire csak lehet.
A „Two Faced” egy klasszikus Linkin Park robbanás a hangfalakból némi One Step Closeres beütéssel. „Two faced, caught in the middle…, it’s too late for choosing sides” üvölti rá Emily a gitárra és Joe sampler játékára. Az album egyértelműen egyik legütősebb darabja.
A „Stained” következik annak prezentálásával, hogy Mike milyen sokat fejlődött énekesként az évek folyamán. Ez egyben visszatekintés is a banda klasszikus stílusa felé. Mike rappel, Chester énekel… A dalban Mike most Emilyvel száll szembe és ez megteremti a tökéletes összhangot.
Az album nagyon ügyesen idézi fel a régi időket és az „IGYEIH” könnyedén repít vissza minket a Meteora éra zenei világába… Körülnézve a teremben mindenki élvezi ezt a dalt. Körülbelül százan lehetünk és a dal vége felé Emily scream-jét elismerő ujjongás kíséri.
Az album egy lassabb duettel zárul, ez a „Good things go”. Nehéz igazán megérteni a szöveg mögött rejlő jelentéstartalmat és hatásokat, de ahogy Mike rappel, és ahogy utána Emily bekapcsolódik a refrénnél rávilágit arra, hogy a banda még mindig tudja, hogyan kell az érzelmeket és más hasonló hatásokat kiváltani.
Nincs itt semmi olyan, ami ne tudná megnyerni világszerte a hallgatóságot…
Rögtön utána egy „Bleed it Out” típusú intró vezet át a „Cut the Bridge”-be. A „Minutes to Midgnight” kedvelői elégedetten fognak bólogatni, amíg a dal el nem érkezik a bridge-hez, ahol Emily Armstrong tündököl a banda új énekeseként. E két nyitó dalban határozottan érezhető, hogy az énekesi teendők egyenletesen oszlanak meg Mike és Emily között, az előbbi egyértelműen élvezi, hogy újra az általa alapított banda volánja mögé ülhet, az utóbbi pedig alig várja, hogy megmutassa nekünk mire is képes ő. Már most úgy tűnik, hogy az album az első háromhoz hasonlóan rengeteg slágerrel lesz tele…
„Heavy is the Crown…” – az album elkezd bedurvulni. A „basszák meg a gyűlölködők” tipikus esete, amire a rajongók annyira vártak.
Ezt követi ötödikként az „Over Each Other”, mely esélyt kínál Emily számára, hogy a középpontba kerüljön és megmutassa, mit hozott a bandába. Az online térben a nézőpontok vegyesek ezzel a dallal kapcsolatban: „Ez nem Linkin Park”, „ez nem nekem szól”, „remek énekteljesítmény", „pontosan az, amire a bandának szüksége volt” – sokféle tábor van…, de itt (az album meghallgatáson) mindenki ujjong, együtt énekel és imádja minden percét.
A következő dal a „Casualty” – nos, szent szar… Nem számítottam rá, hogy ez ilyen keményen arcon vág… Szerintem ez az a dal, ami meg fogja változtatni a becsmérlők nézőpontját is. Azokét, akik szerint Emily nem léphet Chester helyébe. Személyes véleményem szerint nincs is rá szüksége. Ő nem a következő Chester Bennington, ő a következő Emily Armstrong és ez így van jól. Emily magáévá tesz minden egyes dalt, amit élőben előad és teljesen új hangulatot hoz a zenébe, miközben mégis meg tudja őrizni a Linkin Park lényegét.
Az „Overflow” egy grooveosabb, dance klubosabb hangulatú dal, noha nem a szokásos dance klubos lüktetést hozza, inkább hagyja, hogy lebegj, amennyire csak lehet.
A „Two Faced” egy klasszikus Linkin Park robbanás a hangfalakból némi One Step Closeres beütéssel. „Two faced, caught in the middle…, it’s too late for choosing sides” üvölti rá Emily a gitárra és Joe sampler játékára. Az album egyértelműen egyik legütősebb darabja.
A „Stained” következik annak prezentálásával, hogy Mike milyen sokat fejlődött énekesként az évek folyamán. Ez egyben visszatekintés is a banda klasszikus stílusa felé. Mike rappel, Chester énekel… A dalban Mike most Emilyvel száll szembe és ez megteremti a tökéletes összhangot.
Az album nagyon ügyesen idézi fel a régi időket és az „IGYEIH” könnyedén repít vissza minket a Meteora éra zenei világába… Körülnézve a teremben mindenki élvezi ezt a dalt. Körülbelül százan lehetünk és a dal vége felé Emily scream-jét elismerő ujjongás kíséri.
Az album egy lassabb duettel zárul, ez a „Good things go”. Nehéz igazán megérteni a szöveg mögött rejlő jelentéstartalmat és hatásokat, de ahogy Mike rappel, és ahogy utána Emily bekapcsolódik a refrénnél rávilágit arra, hogy a banda még mindig tudja, hogyan kell az érzelmeket és más hasonló hatásokat kiváltani.
Nincs itt semmi olyan, ami ne tudná megnyerni világszerte a hallgatóságot…
Fordította
 beszámolója az albumról, aki részt vett az egyik album meghallgtási rendezvényen ▶ magyarul){kind=link}