Linkin Park – A csúcsra vezető út ▶ OLVASÓNAPLÓ

A Linkin Park 2024-es újra alakulása és újraindulása egyúttal sokunkban olyan érzelem- és nosztalgiahullámot kelthetett, ami által önkéntelenül is visszakanyarodtunk az egykori, Chester Bennington féle felállás történeti gyökereihez is, felidézve, miként robbant be annak idején az életünkbe a „Linkin Park élmény”, hogyan lehetettünk tanúi annak, hogy a semmiből egyszercsak felbukkan egy zenekar egy Hybrid Theory című albummal, és gyakorlatilag pillanatok alatt válik szupersztárrá – magával sodorva minket, mint ahogy az egész világot – , aminek itt és most mi is a részesei lehetünk…, miközben csak kapkodjuk a fejünket: mi ez, kik ők, honnan jöttek, mit lehet róluk tudni…?!

Valahol hihetetlen, hogy nekünk, magyar rajongóknak majdnem 25 évet kellett várnunk arra, hogy az előbb említett kérdés felvetésekre magyar nyelven, könyvalakban kimerítő és releváns válaszokat kaphassunk. Anno persze faltuk a bandáról aktuálisan előbukkanó sajtómegjelenéseket, interjúkat, de ezek is csak szórványosan csepegtettek egy-egy aktualitást, vagy kulisszatitkot, ami kevéssé csillapította a srácokkal kapcsolatos információ- és tudáséhséget. Azóta, az eltelt időben persze tájékozódhattunk erről bővebben külföldi forrásokból, vagy néhány hosszabb magyar nyelven megjelent cikk által, netán vlogokból, podcastokból, de az mégsem ugyanaz… Jómagam azok táborába tartozom, akik a számukra fontos, érdeklődésüket alkotó témakörökről még mindig elsősorban hazai nyelven, gyűjteményes formábban, könyvalakban szeretnek tájékozódni. Amellett, hogy így érzem komfortosnak, egy magyar vonatkozású, kézbe is vehető kiadvány esetén az is az ember érzése, hogy ez így, ebben a formában, most már a miénk-, magyaroké is. És mondhatnánk azt is, hogy ennyi év elteltével a Linkin Park - A csúcsra vezető út című kötetnek köszönhetően számomra ezzel vált teljessé az élmény, amit idestova 25 éve a Linkin Park és a Hybrid Theory című album bennem elindított.

Ahogy középiskolásként a Hybrid Theory-t előszőr, aztán újra és úja hallgattam egyszerre fogott el a csodálat és a némileges szomorúság elegye. Egyrészt folyamatosan az a költői kérdés kerülgetett, hogy hogy lehet ilyen tökéletes zenét csinálni? Egyszerűen minden benne volt, amit a zenében zenehallgatóként szerettem… Másrészt amatőr és szárnyait próbálgató zenészként el is bizonytalanított: ezek a srácok csak pár évvel idősebbek, de megcsinálták a tökéletes zenét, szóval mi értelme egyáltalán ezzel még foglalkoznom? – ez a hajó elúszott…

Akkoriban nyilván naivan, idealista módon, egyfajta eufórikus rajongástól vezérelve azt gondoltam, hogy a Linkin Park tagjai egyszerűen zsenik, tévedhetetlenek és a kisujjukból rázták ki ezt az albumot… Az azóta eltelt idő és az időközben napvilágra kerülő információk persze erősen árnyalták ezt a képet rávilágítva arra, hogy ez nem is volt egy olyan egyszerű menet, sőt…, igazából halvány fogalmam sem volt arról, hogy még a Linkin Parnak is milyen rögös utat kellett bejárnia a szupersztárrá válásig. Mentségemre szóljon, hogy erről akkoriban nem is tudhattunk meg túl sokat a már korábban említettek okán.

A Jeff Blue által 2020-ban írt, most magyar nyelven is megjelent kötet éppen ennek a kihívásokkal és viszontagsággokkal teli indulásnak, útkeresésnek és pályára állásnak az állomásait eleveníti fel egészen a kezdetektől, mely pályaívnek Blue, mint a banda felfedezője és első mentora is aktív és elkötelezett részese volt.

A kötet eredeti címe, a One Step Closer / Egy lépéssel közelebb a mellett, hogy utal a csapat egyik sikerdalára egyúttal nagyon találóan ragadja meg a leírt történet lényegét is, hiszen a könyv tanúsága szerint nagyon sok apró és embert próbáló lépés vezetett el végül a sikerig, amelyek egyúttal könnyen vezethettek volna egy lépéssel közelebb a teljes összeomláshoz is, mind egyéni, mind csapatszinten. 

A kötet olvasása közben ugyanaz a feszültség és izgalom keríti hatalmába az olvasót, amit vélhetően az érintettek érezhettek az adott időszakban, szituációban. Gördülékenysége, fordulatossága, olvasmányossága, szinte regényes hangvétele okán a történet magával sodor és beszippant. Rávilágit, hogy hiába hallottunk, láttunk már sok ehhez hasonlót az egyéni sikertörténetek mindig tartogatnak valami váratlant, megdöbbentőt, rendhagyót, elgondolkodtatót, illetve, hogy a tehetség és a szorgalom nagyon sok esetben önmagában még nem elegendő a sikerhez. Ahhoz véletlenszerűen vagy sorsszerűen (ki-ki döntse el magában melyikben hisz) hozzájárul egy- vagy több, megérzésen, elhivatottságon alapuló döntő emberi tényező, ami sorsfordító: vagy a siker, vagy a bukás felé orientál. Jelen történet esetében halmozottan. A könyvben leírtak alapján is különös tudomásul venni, hogy mennyi mindenki járulhatott volna hozzá, hogy ez a banda korábban és sokkal egyszerűbben is sikeres lehessen, ahogy azt is, hány ember nélkül nem létezne ma a Linkin Park. Utóbbira vonatkozóan nem lehet eléggé hangsúlyozni és értékelni Jeff Blue és Chester Bennington szerepét. Míg Jeff lényegében nem egyszer a szakmai karrierjét és részlegesen a magánéletét tette fel egy lapra a bandáért, Chester e mellett szívszorongató elszántsággal és hittel igyekezete tartani a lelket Jeffben, a bandában és saját magában is. Ma már szinte szállóige, hogy a banda Chesternek köszönheti átütő sikerét, de itt elsősorban az énekhangjára szoktak gondolni kevéssé hangsúlyozva, hogy egészen a korai időktől a végsőkig töretlen és megingathatatlan zászlóvivőként állt ki a Linkin Parkért. Lényegében a Hybrid Theory borítója az ő erőfeszítéseit is szimbolizálhatná. Érdekes dolog ez egy olyan sráctól, aki utoljára került a bandába, akiről hónapokig el sem tudták dönteni, hogy bevegyék-e, és aki nem mellesleg a zenekar befutása után is egyfajta módon kívülállónak érezte magát a felállásban – ahogy a könyv is írja. Mindenesetre véletlenek nincsenek: őt is Jeff Blue szervezte be a bandába, miután a korábbi énekessel, Mark Wakefield-del patthelyzetbe és holtpontra jutottak.

A történések és a sors némiképp szomorú fintora, hogy Jeff Blue szerepe a banda életében befutásukat követően lényegében véget ért. Így ebben a szituációban helyzete egyfajta apafigurához hasonlítható, aki addig a pontig kísérte fiókáit, míg azok végérvényesen ki nem röppentek a fészekből.

Ha már a történet pozitív főhőseiről szó esett érdemes kitérni pár gondolat erejéig a negatív hősökre is, azaz a banda körül akkoriban forgolódó zeneipari szereplőkre, akik hosszú éveken át nagyobbrészt semmilyen érdemi potenciált nem láttak a zenekarban, amikor meg már igen, még mindig igyekeztek tovább feszíteni az idegszálakat újabb és újabb potenciális slágerek „követelésével” olyan pontokon is, amikor már például az In the end vagy a Crawling című dalok megszülettek. Ebből a szempontból a történet tanulsága történelmileg szintén önismétlő és ugyanaz, amit már az ehhez hasonló  karriersztoriktól megszokhattunk: döntéshozó és sorfordító szerepkörökben gyakran olyan emberek ülnek, akik a lábuk előtt heverő lehetőségeket, kivételes gyöngyszemeket nemhogy értékelni, de még felismerni sem képesek, hacsak nem egyenesen az elpusztításukra esküdnek fel…, ám ha úgy alakul a sikerekhez és az elismeréshez nagyon szívesen csatlakoznak. (Szó se róla, a Linkin Park a korai demókon sokkal undergroundabb volt, egyfajta rétegzenét játszott, de mégiscsak furán hangzik, hogy folyamatosan slágerek ontására kellett buzdítani egy olyan zenekart, ami később a maga kategóriájában a legtöbb világslágert szabadította a világra…)

A kötet történetvezetése nemcsak emberi-, de daltörténeti szempontból is kiemelten érdekes. Lépésről-lépésre nyomon követhetjük (és a youtube-nak köszönhetően mostmár végig is hallgathatjuk) a banda zenei fejlődését, egy-egy kiemelt sláger kialakulásának folyamatát, dalcímek, szerepkörök alakulását időről-időre megállapítva: a végeredményhez bizony iszonyatosan átgondolt, komplex, céltudatos munka vezetett…, általában…, …és kivéve, amikor nem…– mert némely esetben teljesen váratlanul, spontán módon, hasraütés–szerűen dőltek el a dolgok, minthogy például az album lezárását megelőző utolsó munkafázisok időszakában is akadtak még meglehetősen esetlen, értelmetlennek ható dalcímek, amiken változtatni kellett.

Azonban a könyv lehengerlő sodrásra és informatív sokszínűsége ellenére menet közben a kötettel kapcsolatban visszatérően három kritikai észrevétel is megfogalmazódott bennem:

1. Kár, hogy nem kétszer ilyen hosszú. Egyrészt időnként aggódva konstatáltam, hogy milyen gyorsan haladok vele és nem akartam, hogy máris vége legyen. Másrészt egyes pontokról és témakörökről szívesen olvastam volna részletesebben, időnként úgy érezve, hogy a történetvezetés túl gyors léptékben halad.
2. A könyv Don Gilmore-ról, a Hybrid Theory album produceréről és az ő szerepköréről viszonylag keveset szól, pedig elvileg óriási szerepe volt abban, amilyen az album végül lett.
3. A kötet gyakorlatilag alig tesz említést a zenekar basszusgitárosáról, Dave Farell-ről. Ami valamilyen szinten érthető, hiszen pont ebben az időszakban hosszabb időre távol maradt a bandától, de összességében mégis a folyamat aktív részese volt és helyenként kellett hogy legyen.

Összességében a Linkin Park - A csúcsra vezető út egy drámaian szép, megindító és inspiráló elbeszélése egy olyan zenekar és album keletkezéstörténetének, ami kitörölhetetlen nyomot hagyott a zenetörténetben és világszerte bennünk is. A Linkin Park-al és a Hybrid Theory-val 2000-ben egy olyan zenei és emberi felfedezőút lehetősége nyílt ki számunkra, akik részt veszünk benne, ami talán soha nem ér véget, és még mindig eleven, újszerű, izgalmas tud maradni, és aminek most már része ez a kötet is.
E kötet nemcsak a Linkin Park vonatkozásában, de önmagában is egy olyan eleven élményforrás, ami visszakalauzol minket azokhoz az időkhöz, amikor még egy könyv olvasása miatt nagyhirtelen félretettünk mindent és órákra, napokra csak az aktuális élménynek szenteltük magunkat.
Ezzel párhuzambam újra fókuszba helyezi a tényt, miszerint életünk alakulása szempontjából milyen elsöprő jelentősége van a hitnek, elszántságnak, a minket körülvevő embereknek, kapcsolataink, kapcsolódásaink látszólag véletlenszerű láncolatának, apró, jelentéktelennek tűnő- vagy éppen megérzéseinkre alapozott döntéseinknek, amik által mi, illetve a minket körülvevő világ is folyamatosan alakul, változik.
…E mellett példaértékű és csodálatos tisztelgés Chester Bennington emléke előtt!
A kötet egyetlen lelkes rajongó gyűjteményéből sem hiányozhat, akinek a szíve és az identitása összeforrt a Linkin Park-al!

Szinay Balázs

Egy, a szerzővel, Jeff Blue-val készült interjú a kötetről:

A kötet megrendelhető az alábbi linkre kattintva:
https://dudichakos.com/termek/linkin-park-a-csucsra-vezeto-ut/