A cikket írta: Alexis Petridis
„Armstong megjelenése a Linkin Park soraiban még kortársabbá teszi a Linkin Parkot. Vannak olyan pillanatok a From Zero-n, amiket ha nem ismernéd az előadót, és azt mondanák, hogy egy új, merész pop előadó kiadványáról van szó, aki a Linkin Parkot is a hatási közé sorolja, elhinnéd – mint például a dallam orientált Over Each Other vagy az érdekfeszítő Overflow esetében, mely utóbbi egy olyan dal, amely a Linkin Park híresen katolikus ízlésére mutat rá úgy, hogy a hangzást egy dub-hatású visszhangba burkolja.
Ennek ellenére a From Zero sokkal inkább a torz gitárokra támaszkodik, mint mondjuk a 2007-es, rajongókat megosztó Minutes to Midnight. A Heavy Is the Crown című kislemez magában foglalhatja annak a srácnak a dalszerzői tehetségét, aki Ed Sheeran Galway Girljét készítette, de a szerzemények kényelmesen ráfértek volna a Linkin Park nehézsúlyú második albumára, a Meteora-ra is.
Eközben nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az album legpompásabb pillanatait a legsúlyosabbak követik, olyanok, amelyeknél Armstrongnak szabadjára kell engednie legerőteljesebb énekhangját, mint amikor a szemtelenül rabul ejtő Stained helyét az IGYEIH nyers hangvételű, vádló kiabálása és tüskés gitárja váltja fel.
A hardcore-punk tempójú Casualty elején egy férfihang sürgeti (Emily-t), hogy „vedd fel a scream lüktetést” – egy olyan studióbeszélgetés egyik részlete ez, amely az album készítése közben rögzült és aláhúzza, hogy ez egy teljes mértékben együttműködő banda, nem pusztán egy klasszikus produkció maradványa, amely egy fiatalabb énekessel dolgozott.
A Linkin Park egy határvonalra lép a között, hogy valami újat csináljon, és egyúttal illusztris múltjához is kapcsolódjon. És valószínűleg a legtöbb ember a helyzetükben ugyanezzel próbálkozna. De az, hogy a legtöbb ember képes lenne-e olyan sikeresen csinálni, mint ők a From Zero-n, az más kérdés. A dallamok markánsak, a hangzás dinamikus és feltűnően ütős – az a pillanat a Cut the Bridge-ben, amikor minden egyszerre elhallgat, magára hagyva Armstrongot, és üvöltő hangja egy pillanatra pszichedelikus hatást kelt, visszafolytja a hallgatóban a lélegzetvételt is. Minden elképzelhető négyzetet kipipál (jelölőnégyzet), amire egy Linkin Park-rajongó vágyhat, anélkül, hogy úgy hangzana, mintha direkt arra törekedne, hogy kipipálja ezeket a négyzeteket.”
A teljes cikk eredetiben itt olvasható:
){kind=link}